Családunk 1936 –óta foglalkozik a fával. Az asztalos szakma szépségét először nagyapám – Kajári János – műhelyében fedeztem fel. Az Ő munkássága nyomán szerettem meg a fát, és tanultam meg, hogy a fa mennyire jelen van mindenapjainkban, minden bennünket körülvevő tárgyban.

 A Szollár Bt. 1999-ben alakult. Célunk a minőségi, a megrendelő elképzeléseinek és igényeinek megfelelő faipari termékek gyártása.

 Jelmondatunk: „Bútorok a pincétől a konyháig, tervezéstől a kivitelezésig.”

 A bútorok és más használati tárgyak díszítéséhez a Dunántúlra jellemző, bármely kor stílusát megjelenítő (a megrendelő igénye szerinti) díszítő elemeket használjuk.

 1993-ban készítettem el fekete diófából egy paraszt barokk stílusú széket, melyet az Iparművészeti Egyesület zsűrizett. Az évek során sok faragást készítettem, melyek már az egész ország területén megtalálhatóak.

 Tavaly Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzatának készítettem el a „Borkaput”, mely az általam is nagyra becsült borászat, szekszárdi borkultúra, és a szüreti fesztivál jelképe lett. Idén a felsővárosba (szűkebb hazám) készült el egy fahíd. Amin próbáltam megjeleníteni a régi mintákat, a Reformáció mintáit, a Szekszárdi felsőváros arculatát.

 Csapatunk kiemelt termékei közé tartoznak a borászattal kapcsolatos bútorok és tárgyak pl.: faragott csántérfa, pohár- és hébértartók, faragott hordó, cégér, palacktartó (több ezer palack tárolására is, vagy csak egy-két palackhoz ajándék doboz), palack tartó vitrin, gyertyatartó, pinceajtó, faragott szőlőmintás bútor stb. Nagyobb borászatok ahova dolgoztunk: Vesztergombi, Gál, Német, Sebestyén, Mészáros, pincészet, Ördög Borház stb...

 Cégünk „nagy templomba járó”, már több templom felújításában, padozatok elkészítésében vettünk részt pl.: Szekszárdi, Bogyiszlói, Bicskei, Váci, Nagykanizsai Református templomok.

 A hagyományoknak az útókor számára való megőrzésében is rész vállaltunk, amikor a Szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum 1., 2., 3., 4. számú kiállítási termeinek installációs kialakítását elkészítettük (korhű megjelenítés, skanzenszerű építmények elhelyezése az Árpád kortól a 19. század elejéig).